Közleményeink

Az GKM levele a Spin-off Vállalkozások Szövetségének

2006-07-31

Tárgy: a spin-off vállalkozások kezelése az innovációs törvényben

Tisztelt Elnök Úr!

Ezúton kívánom megköszönni két innovatív vállalat vezetőjével közösen írott levelét, amelyben felhívja a figyelmet egy fontos szakmai kérdésre: a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény ("innovációs törvény") az OECD ajánlásnál szűkebben értelmezi a hasznosító (spin-off) vállalkozás fogalmát.

Messzemenően egyetértek azzal a céllal, hogy a kutató szakmailag és anyagilag egyaránt érdekelt legyen a valódi hasznosításban. Az innovációs törvény rendelkezései is lehetőséget adnak a kutató személyes részvételére a hasznosításban, mind szakmai, mind üzleti vonatkozásban, de nem a természetes személyre, hanem a költségvetési és a non-profit kutatóhelyre helyezik a hangsúlyt. A törvénnyel tehát nem az a megoldás van összhangban, hogy az egyetem technológiai transzfer irodájának akkor a feladata a hasznosítás, ha a kutató arra nem vállalkozik, hanem fordítva: a törvény a K+F projektet végző kutatóhelynek adja a hasznosítás jogát, és a hasznosításban részt vehet a kutató (akár munkával, akár tőkével, akár ezek kombinációjával). Ha a kutatóhely úgy ítéli meg, hogy nem kívánja hasznosítani a találmányt, azt átengedheti a kutatónak vagy másnak. A törvénynek ezek a rendelkezései összhangban vannak a világszerte mintaként tekintett amerikai törvényekkel (Stevenson-Wydler Technology Innovation Act [1980], Bayh-Dole Patent and Trademark Act [1980], Federal Technology Transfer Act [1986]), és ebben az esetben nincs európai jogharmonizációs vonatkoztatási pont.

Az OECD ajánlásban szereplő négy esetből szűk értelemben valóban csak kettő, tágabb értelemben három szerepel a törvényben. A költségvetési kutatóhely (1) lehet alapító, vagy (2) rendelkezhet tőkerészesedéssel, illetve tagsággal. Mindez a költségvetési kutatóhely szellemi tulajdonának apportjával is megvalósítható.

Arra is van lehetőség, hogy (3) a költségvetési kutatóhely alkalmazottja a kutatóhellyel közösen alapítson vállalkozást, és főállású kutatói állása mellett lehet abban alkalmazott vagy vezető tisztségviselő legyen. A törvény 16. és 17. §-a biztosítja a költségvetési kutatóhely jogát az ott létrejött szellemi alkotások tulajdonára, és 19. §-a azt, hogy - a korábbi életidegen, külön kormánydöntést igénylő eljárás helyett - alanyi jogon dönthessen arról, hogy kívánja-e azt hasznosító vállalkozásba vinni. Egyetértek megállapításával, hogy ezek fontos vívmányok (bár a kutatói szférából érkezett jelzések szerint az államháztartási törvény végrehajtási rendeletének kiterjesztő értelmezése miatt a gyakorlatban még mindig vannak problémák).

Levelének fő kérdésére pozitív választ tudok adni: bár az innovációs törvény nem említi tételesen, de nem is zárja ki azt, hogy az OECD tágabb meghatározásában szereplő negyedik eset megvalósuljon. A kutatóhelynek ugyanis - miután a törvény alapján rendelkezik a szellemi alkotások tulajdonjogával - jogában áll arról dönteni, hogy azt saját vállalkozásban kívánja hasznosítani, vagy például licenc-szerződés keretében egy tőle független gazdasági társaságnak átadni. A hatályos törvény tehát lehetővé teszi az említett tágabb OECD értelmezés szerinti hasznosítást. Fontos leszögezni ezzel kapcsolatban, hogya vállalkozásnak nem jár semmilyen külön kedvezmény amiatt, ha a 2004. évi CXXXIV. törvény értelmezésében hasznosító vállalkozásnak minősül, ezért e kérdésben jogvita nem várható.

Köszönöm a Szövetség felajánlását arra vonatkozóan, hogy javaslatot tennének a kutatóhelyek szellemi tulajdon kezelési szabályzatainak jelenleginél kedvezőbb, nagyobb mozgásteret eredményező tartalmára. Ha kapunk Önöktől ilyen írásos javaslatot, azt pozitív ajánlással továbbítjuk az érintett kutatóhelyeknek.

Szeretném Elnök urat tájékoztatni, hogya Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a jövőben fokozottan kívánja támogatni és ösztönözni a fiatal, innovatív vállalkozások fejlődését, és ennek érdekében a második Nemzeti Fejlesztési Terv keretében célzott inkubációs és tőkeprogramot tervez. A minisztérium megújuló vállalkozás-fejlesztési intézményrendszere is kiemelten kezeli ezt az ügyet. E célt szolgálja a 2007-ben induló, közvetlenül Brüsszelnél pályázható EU Versenyképességi és Innovációs Program (ClP) egyik alprogramja is, amelyről szeptember végére részletes információk állnak rendelkezésünkre.

További munkájához sok sikert kívánok.

Egyed Géza